Több szempontból is különleges eset az Agnostic Front. A New York-i keresztapák ott voltak a legelső HC bandák között. Sőt, az is kijelenthető, ők a világ legrégebbi hardcore bandája, legalábbis a nagyobbak közül egész biztosan. 1982-ben (bár erről vélemény megoszlás van, többen 1980-at jelölnek meg indulásként, de feltehetőleg Roger Miret 1982-es csatlakozásától számítják a banda működését) alakult ugyanis a zenekar, így akárhogy is nézzük, a horda idestova már 40 éve mozog a zenei életben. Persze, mint minden banda életében, náluk is voltak hullámvölgyek (elég csak megemlítenem a frontember Roger Miret börtönbe csukását a drogügyletei miatt) és bizony volt időszak (1992-1997 között), amikor Agnostic Front nélkül zajlott az élet. 1997-ben aztán visszatértek, azóta is rendületlenül tolják.

Kétségtelen, hogy ha a dallamos heavy metal kialakulását elemezzük, akkor nyugodtan kijelenthető, hogy a Dokken a legeurópaibb amcsi zenekar. A norvég felmenőkkel rendelkező frontember, Don Dokken a 80-as évek végén Európában szívta magába a zene illatát. 12 éves korában még gitározni tanult, de aztán az egyik sulis fellépésen nem jött el a csapat énekese, így Don kényszerből ragadta magához a mikrofont. Olyan jó hangja volt (amit persze énekleckékkel képzett tovább), hogy talán kevesen tudják, de amikor Klaus Meine, a Scorpions frontembere a Blackout című Scorpions lemez felvételei közben megbetegedett, Don Dokken demózta fel a dalokat.

A ’90-es évek vége felé kezdett kifogyni a lőszer a black metal tölténytárából, azonban Norvégiában is akadtak még olyan arcok, akiknek volt mondanivalójuk ebben az éjfekete irányzatban. A középkori pestisjárvány kitörésének gyászos évszámát felvett 1349 megalakulásának 1997 számít, azonban a banda két oszlopos tagja, Ravn (ének, dob) és Seidemann (basszus) már 1994-ben is együtt zenélt a Hofdingi Myrkra csapatában, akik aztán Alvheim névre keresztelték magukat. Ennek jogutódja az 1349. A 2003 áprilisában kiadott Liberation debüttel a banda szinte egymaga rázta fel a fásulás komoly jeleit mutató skandináv black metal mozgalmat. A csapat folyamatosan adta ki a gyors, brutális lemezeket. Kezdetben még csak sejteni lehetett, hogy a tucat arcfestés és klisés megjelenés mögött valami ígéretes dolog készülődik. Aztán a második, Beyond The Apocalypse, de még inkább a harmadik, Hellfire című lemezük nyomán azonnal a black metal krémjéhez csaptuk őket.

A KlasszikuShock műsorában már foglalkoztunk a Kalifornia poros fővárosából, Sacramentóból származó Tesla 1989-ben The Great Radio Controversy című lemezével. A zenei kritikusok többsége szerint az ezt követő ’91-es Psychotic Supper korong számít a banda csúcspontjának, én mégis erre a kettes lemezre teszem le a voksomat. Szerintem nem túlzok, ha kijelentem, hogy ez a hatvan percnyi (13 dal) anyag maga a rocktörténelem.

Jennie-Ann Smith énekesnő és bandája egy újabb varázslatos zenei kalandra csábítja rajongóit: a The Fire I Long For album november 22-én, pénteken szabadult a világra, rajta kilenc vadonatúj doom-himnusszal. A zenekar ezzel a lemezzel tér vissza epikus doom-gyökereihez, miközben olyan rock-legendák előtt rója le a tiszteletet, mint a Rainbow, a Led Zeppelin és a The Doors.

A norvég rock színtér egyik legpatinásabb zenekara kétségkívül a Trondheim városában 1982-ben megalakult TNT. A  Ronni Le Tekrø gitárzseni vezette kvartett a ’80-as évek második felében előremutató dallamos hard rockjával szerte a világban óriási sikereket aratott. Az aranytorkú amerikai énekes, Tony Harnell közreműködésével készült TNT lemezek a skandináv melodikus metal valódi ékkövei, ám ezek közül is kiemelkedik az 1989-es Intuition, minden idők egyik legjobb melodikus metal anyaga.

The Course Of An Empire címmel szeptember 13-án, a Ván Records gondozásában jelent meg a doomos, epikus heavy metalban erős, bajor Atlantean Kodex harmadik albuma, a 2013-as White Goddess lemez folytatása. Az új album borítóját Mariusz Lewandowski készítette. A zenekar felállásában idén májusban történt egy jelentős változás, hiszen Michael Koch szólógitáros ízületi problémák miatt nem tudta folytatni a zenélést, helyére Coralie Baier érkezett. Magát az anyagot pedig sötétebbnek, súlyosabbnak, nyersebbnek és komplexebbnek ígérték az eddigieknél. Nézzük mi valósult meg belőle.

Kíváncsi vagyok, 2019 végén mennyien emlékeznek még egy bizonyos Crimson Glory zenekarra. Pedig a bandát az amerikai progresszív metal-mozgalom egyik zászlóvivőjeként tartják számon, a Queensrÿche, a Dream Theater, a Fates Warning és a Watchtower mellett. A ’80-as évek közepén a floridai zenekar azon új csapatok közé tartozott, akik visszahozták és újra divattá tették a technikás játékot és az erőt a Heavy Metalba. Volt is nekik négy nagylemezük. Két zseniális, vérbeli alapú, egy nagyon jó album, és egy olyan pocsék, amelyikről kár a szót pazarolni. Ebben a rovatban nyilván én is a mesterművekre fókuszálok, azon belül a Crimson Glory kiteljesedésére, amely az 1988-as Transcendence albummal következett be. Ez a gyöngyszem, minden kétséget kizáróan a stílus egyik etalonja mind a mai napig.

Spiritual Instinct címmel október 25-én jelent meg a Neige vezette francia Alcest duó hatodik albuma, jövő februárban pedig az Alcest Budapestre is elhozza az új anyagot. A koncert az A38 Hajón lesz február 23-án, az Alcest előtt a szintén francia és már a hatodik magyar bulijára készülő melodikus hardcore trió Birds In Row, valamint az izlandi szinti-punk trió, Kælan Mikla játszik. Amolyan koncertre hangolódás gyanánt járjuk kicsit körbe az Alcest új művét.

Sebastian Bach 2011-es Kicking & Screaming szólólemezének beharangozójában arra célzott, hogy az új szerzemények erősen hajaznak majd korábbi bandájának, a Skid Row-nak első két lemezén található gyöngyszemeire. Nem kell ahhoz személyesen is ismernünk a frontembert, hogy rájöjjünk a nagyotmondására. Állítólag amúgy is hajlamos Münchausen bárót is megszégyenítő füllentésekre, de itt másról van szó. A debütáló, illetve az 1991-es Slave To The Grind című Skid Row lemezt egyszerűen nem lehet felülmúlni. Sőt, még csak hozzá hasonlóakat is nehéz készíteni. Én most a debütáló lemezről írok pár sort, mely egyértelműen egy metal alapkő, olyan brutálisan megfogalmazott zenét tartalmaz, amely 23 év után is képes lezúzni az arcunkat.