Több szempontból is különleges eset az Agnostic Front. A New York-i keresztapák ott voltak a legelső HC bandák között. Sőt, az is kijelenthető, ők a világ legrégebbi hardcore bandája, legalábbis a nagyobbak közül egész biztosan. 1982-ben (bár erről vélemény megoszlás van, többen 1980-at jelölnek meg indulásként, de feltehetőleg Roger Miret 1982-es csatlakozásától számítják a banda működését) alakult ugyanis a zenekar, így akárhogy is nézzük, a horda idestova már 40 éve mozog a zenei életben. Persze, mint minden banda életében, náluk is voltak hullámvölgyek (elég csak megemlítenem a frontember Roger Miret börtönbe csukását a drogügyletei miatt) és bizony volt időszak (1992-1997 között), amikor Agnostic Front nélkül zajlott az élet. 1997-ben aztán visszatértek, azóta is rendületlenül tolják.
Színes életútjukban szerepelt minden, börtön, drogok, alkohol, megjárták az élet sűrűjét már fiatalon, ami nem olyan meglepő, ismerve a 80-as évek New York-ját. Viszont ők ebből a rengeteg negatív élményből a jó hardcore-oshoz méltóan pozitív dolgokat hoztak létre (PMA, azaz positive mental attitude, ugyebár), és lettek világsztárok a szcénán belül. Vagyis pontosabban szólva ők maguk hozták létre a szcénát, a Cro-Mags-szal, a Murpy's Law-val, a Sick Of It All-lal meg a többi, azóta már legendássá vált bandával karöltve.
A nyáron Esztergomban járt Agnostic Front tizenkettedik nagylemeze Get Loud! címmel november 8-án jelent meg a Nuclear Blastnél, a producere pedig maga Roger Miret frontember volt, aki szerint a 14 számos anyagban minden benne van a banda karrierjéből, a klasszikus NYHC-tól a thrashes és punkos felhangokig. A borítót az a Sean Taggart rajzolta, aki a ’86-os Cause For Alarm lemez frontjáért is felelt, és az azon szereplő karaktereket használta fel az új grafikához is.
A legújabb lemezük is jól illeszkedik az eddigi albumaik sorába. Akik szeretik a hardcore punk zenét, nem fognak csalódni. A Roger Miret - ének, Vinnie Stigma - gitár, Craig Silverman - gitár, Pokey - dobok, Mike Gallo – basszusgitár alkotta csapat azt teszi, amihez értenek, semmi túlvállalás, csak kőegyszerű, lendületes nóták. Tényleg nincs túljátszva semmi, 27 perc alatt le is rendezik a dolgokat, dehát ebből ennyi pont elég is. Semmi szarozás nincsen, a 14 nóta mindegyike húz, mint az állat. Nincsen kísérletezés, újítás, csak a jól megszokott NYHC! Nagy megfejtésekre nem kell számítani, csak betoneszterga riffekre, itt-ott picivel lájtosabb zenei megoldásokkal felhígítva. 14 dal, mindegyik originál hardcore egyenként elemezni talán felesleges is őket. Meglepetés tehát nincs, van viszont egy jó hardcore lemez, de valljuk be őszintén ez a legkevesebb, amit ezektől az öreg rókáktól elvárhatunk. Megnyugtató, hogy ezek a veterán arcok még mindig ilyen lemezeket képesek letenni az asztalra.
DALOK:
01. Spray Painted Walls
02. Anti Social
03. Get Loud!
04. Conquer And Divide
05. I Remember
06. Dead Silence
07. AF Stomp
08. Urban Decay
09. Snitches Get Stitches
10. Isolated
11. In My Blood
12. Attention
13. Pull The Trigger
14. Devastated
ZENÉSZEK:
Roger Miret – ének
Vinnie Stigma – gitár
Craig Silverman – gitár, vokál
Mike Gallo – basszusgitár, vokál
Pokey Mo – dob
A MEGJELENÉS DÁTUMA:
2019. november 8.
KIADÓ:
Nuclear Blast
STÚDIÓ:
BuzzBomb Studio, Orange, California
PRODUCER:
Roger Miret
