A szomorkás dallamos death metal mesterei október 4-én szabadították a világra nyolcadik nagylemezüket, mely Heart Like A Grave címmel a Century Media gondozásában került a lemezboltok polcaira. A csapat az új albumot már ötösfogatként készítette el: Jani Liimatainen gitáros (ex-Sonata Arctica, Cain's Offering, The Dark Element) hivatalosan is az Insomnium tagjává vált. Ami szintén kiemelendő, a lemez turnéjával Budapestre is eljönnek majd, a koncert november 26-án lesz a Barba Negrában. A turnén az amerikai extrém metal nagyágyú, a The Black Dahlia Murder is velük tart, illetve megismerhetjük Finnország egyik régi, nyolc aranylemezes metal csapatát, a Stam1nát is.

A Falkenbergből származó Ablaze My Sorrow 1993 nyarán alakult, alapító tagjai Magnus Carlsson (gitár) és Martin Quist (gitár/ének) voltak, akikhez néhány héttel később csatlakozott Anders Brorsson (basszusgitár) és Fredrik Wenzel (dob), és már készen is volt a zenekar. Természetesen ők is végigjárták a ranglétrát, de melodikus death metaljuk mit sem változott. Nem úgy a banda tagsága, az első demószalag (For Bereavement We Cried, 1994) után Fredrik Wenzel dobos lelépett, helyére Alex Bengtsson érkezett. Az egyik alapító, Martin Quist elhanyagolta a gitárját, így az 1996-os If Emotions Still Burn című debütáló albumon már frontemberként közreműködött. Főleg gitáros poszton voltak még vándorlások, de abba most had ne menjek bele. A lényeg, hogy szóban forgó harmadik nagylemezüket már a Magnus Carlsson gitáros, Anders Brorsson basszeros, Alex Bengtsson dobos, illetve Dennie Lindén gitáros és Kristian Lönnsjö énekes rögzítették.

Tény, hogy az Ablaze My Sorrow nem tartozik a göteborgi death metal stílust képviselő bandák élmezőnyébe. Viszont, az sem lenne helytálló, ha lekicsinylően beszélnénk róluk. Persze ízlések és pofonok, még az sem elképzelhetetlen, hogy valaki épp az Anger, Hate And Fury albumra mondja azt, hogy még sosem hallott ennyire masszív, magas színvonalú death metal korongot. Nekem az a véleményem, hogy a közel 40 perces album, nem más, mint precíz iparos munka. Megtalálhatóak benne azok az elemek, amelyek miatt a melodikus death metalt szeretni lehet. A melankolikus dallamok ugyanúgy jelen vannak, mint az agresszív reszelések. Csak ezek egyedisége, ötletessége nem ér fel mondjuk a Dark Tranquillity/ At The Gates/ In Flames triumvirátus által létrehozott stílushoz. Ne érts félre, egyáltalán nem nevezném rossznak a muzsikát, csak bőven ráakadhatunk ennél emlékezetesebb momentumokra is, ha fellapozzuk a stílus históriás könyvét.

Ezt leszámítva, nincs különösebb problémám a banda harmadik albumával. Egy jó hangzású, változatos lemez, amely bár nem lesz mindennapos vendég a lejátszómban, kritikaírás közben meghallgattam vagy hatszor.

Pontszám: 6/10